Nem csak a kamerák előtt, a kulisszák mögött is zajlott dráma az Atlantis forgatásán, mivel mindjárt a munkálatok harmadik hetén kórházba került a főszereplő.
Ez is kiderült abból a beszélgetésből, amelyet múlt héten, a sorozat első részének londoni sajtóvetítése után rendeztek a főbb szereplők részvételével. A jó hangulatú kérdezz-felelek moderátora Boyd Hilton tévékritikus volt, a színészek pedig, akik forgatási élményeikről és az Atlantis kulisszatitkairól meséltek: Jack Donnelly (Jason/Iaszón), Robert Emms (Pythagoras/Pitagorasz), Mark Addy (Hercules/Herkules), Aiysha Hart (Ariadne/Ariadné), Jemima Rooper (Medusa/Medúza) és Sarah Parish (Pasiphae/Pasziphaé).

Az alábbiakban a beszélgetés magyar fordítását olvashatjátok:

Boyd Hilton: Sarah, az a pofon? (Az első epizódban Pasziphaé ad egy pofont a lányának, Ariadnénak.)

Sarah Parish: Nem volt igazi. Nyilván nem engedték meg, hogy megpofozzam Aiyshát, bármennyire is megtettem volna a jelenetben. (mosolyog) Szóval az egy színpadi pofon, ami reményeim szerint jól mutatott. Szerintem elég hatásos volt a vásznon.

Ariadné szerepében Aiysha Hart

Aiysha Hart: Csodálatos volt Sarah Parishtől pofont kapni. Ki ne akarná felpofoztatni magát Sarahval? Rendben volt. Nem volt igazi pofon. És igen, jól nézett ki. Engem meggyőzött.

Az emberek talán azt hihetik, hogy ez egy fiús, srácokról szóló sorozat lesz. Ám számos érdekes női karaktert láttunk. Fontos volt nektek ez a szempont, amikor megkaptátok a felkérést a szerepre?

Sarah Parish: Igen, mindenképp. Úgy vélem, fantasztikus női karaktereket írtak. Pasziphaé... Azt hiszem, sokan mondanák rá, hogy gonosz, félelmetes és parancsolgató. Én azt mondanám róla, sérülékeny és meg nem értett, nyilván. (nevetés) Aztán ott van Medúza, aki csodálatos karakter és nagyon jó az interakciója a fiúkkal. Szerintem neked (Jemima Rooper) igazán nagyszerű kalandokban van részed velük, nem igaz?

Jemima Rooper: Igen, nem kizárt... (mosolyog)

Sarah Parish: Csomó futkározás és izgalom. És aztán itt van a mi gyönyörű hercegnőnk, aki... A te (Aiysha Hart) szereped is nagyszerű, nem igaz?

Aiysha Hart: Igen, nagyon szeretem. Merthogy nem egy egysíkú hercegnő karakter. Sokkal mélyebb szerep annál. Nagyon okos és intelligens lány. Egyfajta felnőtté válás számára ez az évad. Így aztán egyre jobban megismerhetjük.

Amikor először kerestek meg a szereppel, azt feltételeztem, helyben vagyunk, én kapom a rossz szerepét.

Látszólag elég korán elkezdesz vonzódni Jason iránt.

Aiysha Hart: Így igaz. Szerintem ő is vonzódik a lány iránt. Szóval biztosan nem viszonzatlan a dolog. De Ariadné több a hős szerelménél. Érdekesebbé teszi a palota viszonyait, ő a jóság szószólója egy meglehetősen zsarnoki palotában.

Jemima, az igazat megvallva veled ebben az epizódban nem találkozhattunk. Viszont láttunk a végén szereplő montázsban. Azt hallottam a sorozat alkotóitól, hogy a második epizódtól kezdve nagyon fontos szereplő leszel. Igaz ez?

Jemima Rooper: Nem tudom. Szerintem mindenkinek hazugságokkal tömik tele a fejét. (mosolyog) Igen, nagyon fontos vagyok. Úgy vélem, az a szép Medúzában és a lehetőségben, hogy eljátszhatom, hogy amikor először kerestek meg a szereppel, azt feltételeztem, helyben vagyunk, én kapom a rossz szerepét. Ami nagyszerű. De aztán mindent a feje tetejére állítottak, és Medúza nem olyan, amilyennek ismerjük. Épp az lesz az érdekes, hogyan válik azzá. De van itt még szerelem, kaland és slamasztika. Rengeteg slamasztika. Meg kalamajka.

A Medúzát alakító Jemima Rooper

A te múltad messzire nyúlik vissza az alkotókkal.

Jemima Rooper: Túlságosan messzire. Az utóbbi néhány évben kimaradtam a produkcióikból, úgyhogy jó volt visszatérni. Jó itthon lenni. Olyanok ők nekem, mint valami furcsa nagybácsik.

Jack, főszerepet játszol egy hatalmas szombat esti BBC1-sorozatban. Milyen érzés ez? Ideges vagy, hogy milyen lesz a fogadtatása?

Jack Donnelly: Igen, az vagyok. Még mindig nem fogtam fel. Ez (a vetítés) most megint csak furábbá teszi az egészet. Igen, ideges vagyok, de izgatott is. Ez a legnagyobb dolog, amit eddigi pályám során csináltam. Amit valaha csináltam. Messze, messze a legnagyobb. Az ezt megelőző szerepem a Misfitsben volt, amiben egy fehér nyúlfejet viseltem... be voltam öltözve fehér nyúlnak, nem volt egy sor szövegem sem, és senki sem látta az arcomat. Erre most itt van ez.

Az utolsó utolsó meghallgatás három órán át tartott, a producerek, a második blokk rendezője és a szereposztó rendező részvételével.

Többször kellett elmenned a meghallgatásra?

Jack Donnelly: Igen. Az első meghallgatásom idén januárban volt. Aztán folytattuk egészen februárig. Négy vagy öt kör volt, azt hiszem. Az utolsó előtti két és fél órán át tartott, az utolsó kör pedig három órán át, a producerek, a második blokk rendezője és a szereposztó rendező részvételével. Nagyjából nyolc jelenetet próbáltunk el. Behozták Robot (Robert Emms) is, hogy olvassunk össze párosként. Hogy lássák, hogyan passzolunk össze... Sok-sok csókolózós jelenet. (nevetés) Előtte kint lézengtem, hogy ráhangoljam az agyam, Rockyt hallgattam, árnyék bokszoltam és közben azt kiabáltam: "Elég jó vagy, hogy dolgozz. Meg tudod csinálni." Próbáltam magam abba az állapotba hozni. Azt sem tudom, most miért mondom el ezt önöknek. (nevetés)

Meglehetősen meztelen vagy az első jelenetben (amikor Jason Atlantisban találja magát). Szigorúan kellett edzened, hogy kigyúrd magad?

Jack Donnelly: Nos, igazából Johnny Capps, a producer nagyon szeret edzőterembe járni, és összehozott az edzőjével, Matt-tel. Úgyhogy az első öt hétben, onnét kezdve, hogy megkaptam a szerepet a forgatás kezdetéig Matt-tel edzettem. Csakhogy olyan régen nem voltam már forgatáson, és ott ingyen van a keksz, a süti, meg mindenféle. Úgy voltam vele, hogy ebből sosem elég. Nagyon jó volt, de aztán a bátyáim beszéltek velem: "Öreg, mi a fenét művelsz? Félmeztelenül fognak látni." Úgyhogy amikor visszajöttünk a marokkói forgatásról, elkezdtem csinálni az Őrület Programot. Szóval többféle edzést csinálok. És a stúdió tele van állványokkal, úgyhogy amikor csak lehet, igyekszem húzódzkodásokat csinálni. De ahogy mondtam, mindenfélét összeettem a forgatáson, ahol egyébként fantasztikusan főznek. Majd jött valaki, és megmondta, hogy ebédre kizárólag csirkét és brokkolit kellene ennem. Onnét kezdve erre a kosztra fogtak. Úgyhogy az elmúlt két hónapban csirke és brokkoli volt az ebédem, ami meglehetősen unalmas.

Szereti az italt és szereti a nőket. Nem a legjobb tulajdonságok, de neki ezek jutottak.

A három fiútól kérdezem - olyan ez, mint egy három szereplős brománc. Megfelel ez a leírás? A kémia működik, de kellett dolgoznotok azon, hogy ki milyen interakcióban legyen a másikkal?

Mark Addy: Igen. Szerencsések vagyunk, mert a forgatókönyv kiszolgál bennünket. De nem lehet tudni, amíg a három színészt össze nem hoztuk, hogy sikerül-e mindezt életre is kelteni, hogy működjön a dolog. Nagyszerű, hogy nekünk sikerül. Nagyon jól szórakozunk, miközben csináljuk...

Jack Donnelly: Az a helyzet, hogy egy kicsit túl sokat is hülyéskedünk. Rengetegszer van, hogy ahogy kisétálok a képből, ott áll Mark, kivillantott fenékkel. Folyton ez megy. Szóval sok ilyen van. Az elmúlt hat hónapban minden nap együtt reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk. Mind ugyanott vagyunk elszállásolva. Rengeteg időt töltöttünk együtt, ami szerintem segít.

Mark, ez a Herkules nyilvánvalóan más. Az az ember érzése, hogy egy kvázi eredettörténetet lát, és hogy egyszer a jövőben azzá a Herkulessé válsz, akit ismerünk.

Mark Addy: Igen, remélem. Ha majd én is beiratkozom az Őrület Programra. (nevetés) És tudom is, mikor lesz az a nap. Amikor a Pokolban beköszönt a fagy! Nem... Herkules apja Zeusz volt, az anyja pedig egy halandó. Mondjuk úgy, inkább az emberi tulajdonságok dominálnak benne. Szereti az italt és szereti a nőket. Szeret hazardírozni. Nem a legjobb tulajdonságok, de neki ezek jutottak. Szóval, való igaz, nem igazán az isteni dolgok tűnnek ki nála.

Ez az, ami megragadott téged, hogy ennyire szokatlan a figura megközelítése?

Mark Addy: Teljes mértékben. Elküldték nekem az első epizódot, ami rögtön meglepett, mert az ember arra számítana, hogy rengeteg benne az előkészítés, hogy ki kicsoda és mi micsoda. Ehelyett ott vagyunk a Minótaurosszal rögtön az első epizódban. És akkor azt gondoltam, nahát, ez aztán ambiciózus munka! Megmutatta, hogy mit akarnak megcsinálni, és hová akarnak eljutni vele.

Nagyon filmszerű, igaz?

Mark Addy: De még mennyire! És valóban másfajta megközelítésben játszhatom Herkulest. A gyerekeim azt mondták: "Herkulest játszod? Nem kellene neki izmosnak lenni?" Akkor megmutattam nekik a Britannia legerősebb emberei című műsort. Azok hozzám hasonló méretű fickók. "Ők az igazán erősek! Herkules nem jár minden nap gyúrni. Azért erős, mert az apja egy isten. Ebből fakad az ereje." Az én sztorim így hangzik, és tartom is magam ehhez.

Robert, te a történelem egyik legelső zsenijét játszod.

Robert Emms: Fura dolog, mert a matekhoz nagyon hülye vagyok. Ha tudtam volna, hogy Pitagoraszt fogom játszani, biztos jobban figyeltem volna a matekórán. De szerencsére még senki nem tett fel nekem matematikával kapcsolatos kérdéseket.

Azt mondtad, a haj nagyon fontos volt.

Robert Emms: Három nappal a forgatás kezdete előtt felhívtak, és azt mondták, szeretnének parókát adni rám, mert van itt egy kis ritkulás. Akkor arra gondoltam, hosszú időre leszerződtem erre, hosszú időt fogok Marokkóban tölteni, ahol forgatunk, biztos, hogy végig parókában akarok lenni? Úgyhogy igyekeztem hevesen tiltakozni ellene. Egyszer még azt is kimondtam, hogy ha parókában kell lennem, nem csinálom. Persze, reméltem, hogy ezt nem hallják meg. De szerencsére végül nem kaptam parókát, csak feltupírozták a hajam, amitől kissé úgy nézek ki, mint Art Garfunkel. Igazából Jackkel sokat beszélgetünk a hajunkról, mert egy jó színész talán felhúz egy cipőt, és a cipő határozza meg a játékát, hogy hogyan érzi magát benne. A mi játékunkat Jackkel a haj határozza meg. Hogy éppen hogyan áll. Elég sokat ülök a sminkszobában, hogy az enyém ilyen jól álljon. (nevetés) Izzanak a hajsütők.

Mark, vonzott-e az, hogy ez egy nagy, főműsoridős, szombat esti BBC1-sorozat, ami az egész családnak szól?

Mark Addy: Igen. Úgy látom, vannak még olyan sorozatok, amiken felnőttem, és még ma is ikonikusak a maguk módján. És ez is olyasmi, ami ebbe a kategóriába tartozik. Még nem láttam ehhez hasonlót a tévében. Itt most láttunk belőle egy keveset, de azok a mutatványok és mindaz az elképesztő munka, amit ebbe beleteszünk, ez olyasmi, amit egyébként csak mozifilmben látni. Mert rendkívül nehéz összehozni. De ezek az alkotók a szakma legjobbjai ebben a műfajban. Szóval igazán jó kezekben vagyunk. És, mint mondtam, olyasmiket művelnek, amit tévében nem látni. Ez egészen rendkívüli.

Olyan mintha egymás után egy sor nagyjátékfilmet forgatnánk.

Aiysha, rengeteg a CGI. Ez hogyan működik? Úgy játszol, hogy botra tűznek neked valamit?

Aiysha Hart: Igazából nem botra. Van annál élőbb, ők a harmadik rendezőasszisztensek, akik állatnak és mindenféle másnak tettetik magukat. Nekünk csak reagálnunk kell rájuk a zöldháttér előtt, ami nagyon mókás. Aztán fél nap után már egyáltalán nem az. Ez az élményem a zöldháttérrel és a CGI-vel kapcsolatban. Nekem nem jut belőle annyi, mint a fiúknak, mivel nekik rengeteg az akciójelenetük. De remélhetőleg lesz majd több nekem is.

Robert Emms: A legelső forgatási nap a barlangban zajlott a Minótaurosszal. Az volt az én első napom, az első dolog, amit csináltam. Nem volt ott semmi. És akkor a rendezőnk, Justin Molotnikov, egy skót fickó, akivel az első blokkot készítettük, odajött hozzám, és azt mondta: "Tudom, hogy nem látod, de pont úgy néz ki, mint én. Rendben? A Minótaurosz az én nagyobb termetű hasonmásom." (nevetés) Aztán csak állt ott két zöld bottal, és kiabált: "Raaaar!" Ez volt az, ami közelített felénk.

Hol van ez a barlang?

Robert Emms: Bristolban. Redcliffe Caves a hely neve, és az április nagy részét odabent töltöttük. Meg kell mondjam, nagyon hideg volt. És azóta is rendszeresen visszatérünk oda. Néha csak emlékeztetőül. (nevetés)

Jack Donnelly a marokkói díszletben

Milyen volt Marokkóban forgatni?

Robert Emms: Nagyon meleg. Nekem nem szabad lebarnulnom a sorozatban. Ők ketten (Jack és Mark) minden hétfőn barnító sprét kapnak. Nekem nem jár barnító spré, mert én bent vagyok - habár elég sokat látni engem kint is. Szóval én nem barnulhattam le. Ezek ketten folyton kint voltak a napon, a medence partján, ahogy mindenki más. Én meg zokoghattam a szállodai szobámban. (nevetés)

Aiysha Hart: Rám is rám szóltak, hogy kissé lebarnultam.

A forgatás többi része egy nagy stúdióban zajlik, Chepstowban. Milyen Chepstow Marokkóhoz képest?

Sarah Parish: El lehet képzelni, hogy van némi különbség Marokkó és Chepstow között. Ugyanakkor megtaláltuk ezt az elképesztő raktárépületet Chepstowban, amiben négy különböző, hatalmas műterem található. Olyan rettenetesen nagy a tér, hogy a stábból néhányan biciklivel közlekednek a stúdió egyik szegletéből a másikba, mert annyi időt vesz ez el. Ebben a térben van a királyi palota összes díszlete, ahol Aiyshával minden nap megfordulunk. Aztán van egy órási piactér és egy hatalmas bikafuttató aréna, egy gladiátor aréna. Hatalmas nagy. És ebben az épületben van az összes jelmez is. Egészen elképesztő. Ez egy hatalmas gépezet, ami minden nap működik. Nagyon izgalmas élmény ott dolgozni.

Ezután Boyd átadta a kérdezés lehetőségét a média képviselőinek.

Két kérdés a srácoknak. Mennyit tudtatok - ha tudtatok egyáltalán - Atlantiszról, mielőtt bele kerültetek ebbe a produkcióba? És történtek-e balesetek az akciójelenetek során?

Jack Donnelly: Én amikor az első meghallgatásra mentem, rákerestem a Google-ban az Atlantiszi férfira (Man From Atlantis). (nevetés) Megláttam Patrick Duffyt, és egyből azt gondoltam: "Megvan! Ez a szerep annyira megvan! Pont olyan haja van, mint nekem." (nevetés) És azt gondoltam, egy egész évadot végigcsinálhatok a víz alatt. Nagyszerű lesz. Szóval mielőtt elolvastam volna a forgatókönyveket, valami ilyesmi volt az elképzelésem.

Ami pedig az akciójelenetek közben esett baleseteket illeti, én leszúrtam magam a harmadik héten. Valahogy egy veszélyes jelenet forgatása közben, amit majd a második epizódban láthatunk, sikerült a rossz kést megragadnom. Nem azt vettem a kezembe, ami gumiból készült, hanem az igazit, amit egy közeli felvételhez használtunk, és sikerült keresztül szúrnom vele a könyökömet. Itt átment, és kijött a másik oldalon. Le kellett állni a forgatással, én meg a baleseti sebészeten kötöttem ki. Szerencsére a vágóasztalon sikerül elhitetni, hogy tudok bánni a késsel és a kardokkal.

Jack, Robert, Mark, Aiysha, Jemima, Sarah és a beszélgetést vezető Boyd Hilton

Robert Emms: Akkor azt hittem, nekem kell majd eljátszanom Jasont is.

Jack Donnelly: Hát igen. Az akkor nagyon meleg helyzet volt.

Robert Emms: Én nem sok veszélyes jelenetet csinálok, de ott volt az, amikor az az izé rám támad - az a hárpia szerűség. Hátrafelé futottam, és egyszer csak megbotlottam, hanyatt vágódtam az erdőben. Akkor úgy gondoltam, vicces lenne eszméletlennek tettetnem magamat. De aztán annyira nem volt vicces, amikor már a medikusunk rohant felém, aki naponta vagy 50 cigarettát elszív, és kis híján szívinfarktust kapott.

Hogy mit tudtam Atlantiszról, mint helyről? Csak annyit, hogy egy sziget, ami elsüllyedt. Azóta kicsit jobban utána olvastam, de eleinte ennyit tudtam róla.

Atlantisz walesi negyedében élünk.

Előtte bármelyikőtök szakértője volt az Atlantisz-témának?

Mark Addy: Nem. Nem hiszem, hogy bárki közülünk.

Jack Donnelly: Lehet, hogy tévedek, de az a könyv, ami alapján Howard Overman dolgozik, Plátó írásait veszi alapul. Azt hiszem, Atlantiszt csak egyetlen sorban említi meg. Az egész mítosz abból az egy sorból született.

Sarah Parish: De ugyanígy van minden mítosz, amit felhasználunk... eleve sok mindent gyúrunk egybe.

Jack Donnelly: Ó, igen. Egyetlen sorral nem jutnánk messzire. Számos más görög mítoszhoz nyúlunk hozzá, és beemeljük azokat is.

Tart még a forgatás?

Mark Addy: További hét hét van hátra. Még négy epizódot le kell forgatnunk. Úgyhogy, igen, mozgalmas. De az a nagyszerű, hogy mindegyik rész más és mindegyik zseniális. Olyan mintha egymás után egy sor nagyjátékfilmet forgatnánk. Mindegyiknek megvan a maga értéke és a maga egyedi íze. Mindegyik a saját történetét meséli el. Összekapcsolódnak, de mégis különbözőek, mindegyik más, mint az előző és az utána következő. Ez fantasztikus.

A vetítést egy londoni szállodában rendezték.

Ti is most láttátok először. Ilyennek képzeltétek el előre?

Mark Addy: Igen, most láttuk először. Abból, ami látható volt rengeteg mindent még áprilisban vettünk fel. Azóta annyi mindent forgattunk, hogy az ember arra gondol, "ó, erre emlékszem!" Amit pedig azóta műveltek vele, az figyelemre méltó.

Sarah Parish: Szerintem mindannyian le vagyunk nyűgözve tőle.

Mark Addy: Marokkóban csak három hetet forgattunk. Az első részben elég sokat szerepel Marokkó, de sokat szerepel Chepstow is. És nem látom az illesztési pontot. Nem látom, hogy hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik. Ez pedig a kiváló rendezőinknek és operatőreinknek köszönhető, akik képesek ugyanolyan fényeket beállítani a chepstowi stúdióban, mint amilyenek Marokkóban voltak. A walesi statiszták pedig megkapják a barnító sprét. Atlantisz walesi negyedében élünk.

Aiysha Hart: Nagyon jó látni, hogy minden ilyen szépen összeáll, miközben még forgatunk. Mert mi nyilván csak odaállunk a kamera elé, de fogalmunk sincs róla, hogy milyen grandiózus lesz a látvány, amikor minden a helyére kerül, és a zöldháttér kiegészül a CGI-vel. Így már van egy nagyobb képünk. Most, ha visszamegyünk forgatni, nagyon izgalmas lesz a munka, mert már tudjuk, hogyan fog kinézni.

Amikor az ember elolvassa, arra gondol, nem is tudom, hogyan lehet ezt megvalósítani.

Jemima Rooper: Ez egy hatalmas, hatalmas kirakó, ahol sok kis darabon és egyszerre több epizódon dolgozunk. Most már ott tartunk, hogy két stáb dolgozik párhuzamosan egyszerre. A fiúk különösen nagy rohanásban vannak az egyik stábtól a másikig, és teljesen különböző epizódokat és különböző jeleneteket forgatnak, különböző színészekkel. És akkor látjuk, hogy összeáll belőle egy ilyen szép, jól sikerült darab.

Jack Donnelly: Óriási dolog így, készen látni. De ennél nagyobb dolgok jönnek. Azok, amiket most csinálunk... Úgy értem, ez itt nagyon komoly, de eltörpül amellett, ami ezután következik. Olyan dolgokat csináltunk, ami egy őrület. Amikor az ember elolvassa, arra gondol, nem is tudom, hogyan lehet ezt megvalósítani. Aztán megcsinálják. Elképesztő dolgok jönnek majd.

A legtöbb ember azt mondaná Atlantiszról, hogy az egy olyan királyság, ami a tenger fenekére süllyedt. Szoktatok játszani azzal a gondolattal, hogy ezt a királyságot ellepi majd a víz?

Jack Donnelly: A minap olvastam egy interjút az Empire magazinban. Azt hiszem, a végén van egy idézet Juliantől, a producerünktől, amiben azt mondja, "tudjuk, hogy a város végül pusztulásra van ítélve. Nem térünk ki ez elől. Csak lassan meséljük el a történetet." Számos történet van, amiben nem vagyunk szigorúan hűek a görög mítoszokhoz. Néhol elveszünk, néhol változtatunk. De azt hiszem, ez az a mozzanat, ami megvan az emberek fejében. Hogy ez egy öt éven át ívelő szál lesz-e, nem tudom. De azt sem merném mondani, hogy teljesen kizárt.

Jemima Rooper: Valamiképp érezzük, hogy a város felett ott lebeg a veszély. Hogy előbb vagy utóbb önti el a víz, az attól függ, hányan nézik! (nevetés) De ugyanezért élvezet a jól felismerhető karakterek egyikét játszani, mert tudjuk, hogy el fog jutni odáig. Az az érdekes, hogy hogyan jutunk el odáig. És úgy vélem, ugyanez igaz Atlantisz sorsával kapcsolatban is.