A fenti címmel jelentetett meg beszélgetést a Den of Geek portál Jemima Rooperrel, aki a második epizódtól kezdődően Medúza szerepében csatlakozik az Atlantis szereplőgárdájához. Az összeállítás fordítását olvashatjátok a továbbiakban.

Ismerhetjük a Hexből, a Lost in Austenből vagy akár George-ként a The Famous Five 90-es években készült adaptációjából, ám idén ősszel Jemima Rooper sokkal egzotikusabb szerepben tűnik fel, a BBC One Atlantisának még éppen meg nem átkozott Medúzájaként. Találkoztunk vele a forgatáson, hogy arról faggassuk, mire számíthatunk.

Amikor Rooper Medúzája először feltűnik a képernyőn, még nem lesz meg a híres és veszélyes kígyóhaj frizurája. "Felbukkan a három főhős életében, aztán egyikükkel kialakul egy kis kedves románc... hacsak az átok el nem visz mindent egy más irányba" - meséli Rooper. "Én már tudom, hogyan esik meg az átok, és hogy mi minden történik, de még nem forgattuk le. Nagyon izgatott vagyok! Medúza és valószínűleg Herkules az a két szereplő, akik a leginkább ismerősek és akiket a legtöbb várakozás övez, ezért reménykedünk, hogy a közönség elfogadja és megszereti a mi interpretációnkat és újraértelmezésünket."

Egyelőre azonban Atlantisz világa jórészt a férfiak világa. "A nők szerepe meglehetősen hagyományos a mi fiktív Atlantiszunkban" - mondja Rooper. "Medúza a palotában, a konyhán dolgozik, és ő szokta kisegíteni a fiúkat a nőies teendőkben. De mindezzel együtt is meglehetősen tüzes lány."

"A visszatérő téma a sors és a barátság, amiből a sors különösen érdekes, mivel a királyi családban a hercegnőnek nem jár szabadság - bátor, erős, modern nő, de mégis gátat szab neki a kultúra és a társadalmi szerep. És akkor találkozik Jasonnel, aki folyton kihívja maga ellen a sorsot."

"És ott van még az igencsak machiavellisztikus mostohaanya, Pasziphaé (Sarah Parish megformálásában), aki folyton keveri a kását, mindig rosszban sántikál, és ahol csak lehet, próbál keresztbe tenni Jasonnek."

"Azt hiszem, most még mindegyik nő lassú forrásban van, egyelőre mind kivárásra játszunk, mielőtt lecsapnánk!"

Mindez azt jelenti, hogy Roopernek nem volt még alkalma, hogy igazán kivegye részét az akcióból. "Csak a tésztát dagasztom!" - mondja. "A második epizódban rengeteg szandálos sárban rohangálás van, ami nagyon érdekes volt és akciószerű. Azóta ebből kevesebb jutott, de szerintem egyszer csak újra be fog indulni." Ez Rooper szerint azt jelenti, hogy ha harcba küldenék a karakterét Xena, a harcos hercegnő ellen (senki ne mondja, hogy a Den of Geeknél nem kérdezünk rá a lényeges dolgokra), egyértelműen Xena jönne ki győztesen. "Kivéve, ha tésztadagasztó verseny lenne, akkor simán győznék én."

Rooper emelt szinten tanult ókori kultúrát, bár azt mondja, "semmire nem emlékszem belőle! Meglepetés volt számomra ez a tantárgy az iskolában. Az érettségi miatt vettem fel, mert úgy gondoltam, könnyű tárgy lesz, és szerettem, mert volt benne egy kis művészettörténet, egy kis irodalom, mindenből egy kicsi, ezért tovább mentem az emelt szintre." Ám az Atlantis esetében nem jelentett nagy segítséget. "Néhány dolgot újra elolvastam" - meséli, "és kikerestem Medúzát is, de egyből láttam, hogy semmi köze a sorozatunkhoz."

Dacára a forrás anyagon esett változtatásoknak, Rooper reméli, hogy a sorozat inspirációt jelent majd egy új közönség számára, hogy érdeklődővé váljon a görög mitológia iránt. "Azt remélem, hogy megfogja azokat a kicsiket és nagyokat, akik otthon nézik, és hogy ezzel az újragondolással felélesztjük a témát a gyerkőcök számára."

Az Atlantis tervezése nagyon gyorsan, kevesebb, mint egy év alatt történt meg, így Roopernek fogalma sincs, mi vár a karakterére a kígyóhajakon kívül. "A legutóbbi blokk három epizódjának forgatókönyveit egy hete kaptuk meg," - meséli nekünk - "egy nappal azelőtt, hogy elkezdtük forgatni. Némi elképzelésem volt, hogy mire számíthatok, mert a pletykák gyorsan terjednek... a sminkeseknek és a jelmezeseknek sokkal több feladatuk van, mint nekünk, ezért ők sokkal korábban elkezdik az előkészületeket."

"De fogalmam sincs, mi fog történni! Azt sem tudom, nem vágják-e le holnap a fejem!"

A produkció minőségéről azonban meg van győződve, mert bízik a producerekben. A szerepet úgy ajánlották fel neki, hogy nem is kellett elmennie a meghallgatásra, "ami sosem szokott előfordulni! Ez nagyon kedves dolog. Ez az ötödik munkám Johnny Cappsszel és Julian Murphyvel. A forgatókönyv még nem volt meg, ezért vak bizalommal vágtam bele. Rengeteget dolgoztam már Johnnyval és Juliannel, és az írók közül is sokakkal dolgoztam együtt korábban, ezért szilárdan megbízom bennük." Emellett a produkció léptéke is lenyűgözi. "A díszlet még mindig elképesztő, mai napig izgalmas érzés lemenni a lépcsőn és belépni közéjük. Az első dolog, amit forgattam, egy utcai jelenet egy csomó statisztával és a három főszereplő fiúval, olyan érzés volt, mintha egy mozifilmben lennék! Rendkívül izgalmas. A tévét is megszorítások sújtják, mindenki egyre kevesebb és kevesebb pénzért dolgozik, ez viszont nagyon izgalmas, igazi luxus és különlegesség."

Végül is Rooper határozottan tudja, mi az, ami szerinte egyedivé teszi az Atlantist. "Ami elsőre megvett, amikor olvastam, az a humor."

"Szerintem pillanatnyilag nagy igény van a fantasyre... az emberek szeretnének kiszakadni a hétköznapokból. És ez egy családi sorozat, amiben nem találkozunk a Trónok harca szexjeleneteivel, durva beszéddel, vagy egyéb árnyoldallal. Kell valami, ami megkülönböztethetővé teszi, és szerintem ez a humor."

"Azt hiszem, a fantasy és a sci-fi gyakran esik abba a hibába, hogy túlságosan komolyan veszi magát, és ezzel képes elidegeníteni a közönséget, ebben a sorozatban viszont ott rejlik a bájos összekacsintás a nézővel."

"Jól példázza mindezt Herkules karaktere, ami egyszerűen szenzációs. Egészen zseniális és gyönyörűen működik. A három srác pedig imádni való együtt, fantasztikusan passzolnak egymáshoz."