Egyoldalnyi beharangozóval készül az Atlantis őszi érkezésére az Empire magazin, amelynek tudósítója, Neil Alcock nemrég Walesben, a fantasy sorozat forgatásán járt.
Az Empire cikkének fordítását olvashatjátok az alábbiakban:

Atlantis - Kard, szandál és úszónadrág

Mint tudjuk, Róma nem egy nap alatt épült fel, bár építésének pontos időtartama máig bizonytalan. Az Empire azonban pontosan meg tudja mondani, mennyi ideig tartott felhúzni Atlantisz városát: mindössze hat hétig. És ahogy szövevényes utcáit járjuk, házakkal, börtönökkel, templomokkal, udvarokkal, de még egy közeli szakadékkal is, amelyeket mind egy hatalmas dél-walesi raktárépületben emeltek fel, mindenképp lenyűgözve érezzük magunkat. No meg szörnyen elveszve.

Az ok, amiért a leglegendásabb elveszett város ilyen hirtelenséggel felépült, hogy életre keljen a BBC legújabb kísérlete, amely szombat esténként kanapéhoz kíván szegezni bennünket. Az Atlantis azoknak a mágusoknak a műve, akik a Merlint megalkották, csakhogy ez hasonlóan mitikus elődjénél nagyobbnak, jobbnak és - történetesen - sokkal nedvesebbnek ígérkezik.

Mielőtt azonban bárki búvárszemüveget húzna, itt az Atlantisz elsüllyedése előtti időkről szólnak a történetek, amelyek középpontjában három barát áll: Jason (Jack Donnelly), aki csak most érkezik a városba, és egy nap talán összeáll az argonautákkal; Hercules (Mark Addy), egy szószátyár szélhámos, aki hajlamos eltúlozni saját hírnevét; valamint Pythagoras (Robert Emms), aki a háromszögek nagy rajongója. De ha bárki úgy gondolná, ismeri ezeket a szereplőket, gondolja újra!

"Ők hárman, a barátságuk és a humoruk adja a sorozat szívét" - magyarázza az alkotók és produkcióvezetők egyike, Julian Murphy, "ugyanakkor igen merész újragondolásai a jól ismert, ősi görög figuráknak. A görög mitológiát nem elég csak képernyőre ültetni; meg kell találnunk a módját, hogy a magunkévá tegyük, új humort kell találnunk benne, új megvilágításba kell helyeznünk. Atlantisz egy fantasy világ, amely Plátó két rövid írásában bukkan fel, és ez a világ nagy szabadságot ad, azt csinálunk vele, amit csak szeretnénk."

Mindez szép és jó, de nem szabadulunk a gondolattól, hogy a közeli Wye folyó mikor lép ki medréből, hogy a tenger fenekére küldje Atlantiszt. Murphy figyelmeztet, hogy ne várjunk lélegzetvisszafojtva: "Plátó számára ez nem egy elsüllyedt város volt, hanem egy kivételes civilizáció. Végül elpusztult, és nem térünk ki ez elől - csupán csak lassan meséljük el a sztorinkat. Nem vehetjük el az érzést a közönségtől, hogy valahol előre meg van írva a város pusztulása. Van valami egy bukásra ítélt civilizációban, ami a mélyben képes megérinteni az embert. És lesznek utalások erre, már az első évadban is."

Szóval egyelőre tartsuk készenlétben a fürdőnadrágot, és készítsünk helyet a kanapén az idei ősz szombatjaira, mert a legendák újra visszatérhetnek a tévébe.

Az eredeti angol változat megosztásáért a bbcatlantisfans.wordpress.com oldalnak lehetünk hálásak.